30 év tanulságai

30 Év Tapasztalat a Hőfogyasztásmérésben

Idestova már több mint 30 éve, hogy hőfogyasztásméréssel kezdtem foglalkozni, ami akkor újdonságnak számított. Néhány év után meggyőződésemmé vált, hogy a hőfogyasztásmérőknél brutálisabb műszert az épületgépész szakma részére az utóbbi időben nem találtak fel: minden tervezői, kivitelezői, üzemeltetői hibát azonnal megmutat. Megingatott korábban bebetonozottnak vélt teóriákat, elméleteket.

Az eltelt három évtized alatt sok minden megváltozott a szakmánkban, kivéve a korábbi megállapításomat, ugyanis a hibák továbbra is jelen vannak.

A következőkben a leggyakrabban előforduló hibákat mutatom be, a teljesség igénye nélkül, mert ahhoz egész cikksorozatra lenne szükség.

1. A Hőfogyasztásmérők Kiválasztása

Tipikus hiba még mindig, hogy a csővezeték átmérője szerint választják ki az átfolyásmérőket, pedig annak vagy a pillanatnyi teljesítmény és a hőfoklépcső, vagy a pillanatnyi átáramlás határozza meg a méretét.

A gyakorlatban értelmezési (rendelési) zavart okoz, hogy a csővezeték és a menetes átfolyásmérők csatlakozási méretét nem következetesen adják meg a tervezők vagy a kivitelezők. Az egyértelműség kedvéért, a jövőben a menetes átfolyásmérőkre vonatkozó jellemző méret mindig a hollandi csatlakozás szívó csonkjának (szakmai zsargonnal: „cafni”) mérete legyen, ugyanis az átfolyásmérők csatlakozócsonkja egy mérettel nagyobb. (Pl.: ½” vezetékbe kerülő mérő csonkja ¾”)

Fontos megjegyzés: Nem a 15×1 mm, hanem a 18×1 mm méretű rézcső felel meg az ½”-os acélcsőnek, míg a 22×1 mm méretű rézcső a ¾”-osnak.

2. Az Áramlásmérő és a Keringtető Szivattyú Helyes Beépítési Sorrendje

Volt egy eset, amikor egy távfűtéses szolgáltató NÁ80/40,0 m³/h teljesítményű hőfogyasztásmérője, amely korábban megfelelően mért, most alig 1,5 m³/h átáramló közegmennyiséget jelzett, ugyanakkor a fűtésre nem érkezett panasz. Az ellenőrző hitelesítés során a mérőkört a megengedett hibahatáron belülinek minősítették.

A helyszíni szemle során az első hibát könnyű volt felfedezni: az átfolyásmérő a fűtési visszatérő vezeték helyett az előremenőbe lett szerelve. Viszont a számítóegységet átprogramozva sem változott az átáramló közegmennyiség, maradt az 1,5 m³/h. A hőfogyasztásmérő után következő osztóról négy fűtési kör ágazott le, mindegyikben rásegítő szivattyúval. A megoldást a véletlen segítette.

Tömegáramszabályzói teljesen nyitva voltak. A fojtás során a központi mérőn emelkedni kezdett a közegmennyiség. A műveletet mindegyik körön elvégezve javult az állapot, de nem érte el a korábbi értéket. Ez csak a rásegítő szivattyúk leállítását követően állt helyre.

A mérési problémát az átfolyásmérő helytelen beépítése okozta, ugyanis alapelv, hogy az áramló fűtési/hűtési közeget nyomni kell és nem szívni. A sorrend tehát: az áramlásmérő a szivattyú után van, és ezután következik a szabályozószelep, amint azt az ábra mutatja. (Fűtési áramlásmérő a visszatérő vezetékben, a hőmérsékletérzékelő az áramlásmérő testben van). (2/1. ábra)

2/1. Ábra

3. Nincs átkötőszakasz a felszállóvezetékek között

Rendszeresen visszatérő fogyasztói panasz: „Alig kapcsolom be a fűtésemet, és sokat fizetek”, vagy „Ugyanakkora a lakásom, mint a szomszédomé, ő mégis kevesebbet fizet”.

A magyarázat: Ha a rendszerben közel állandó térfogatáram kering, és termosztatikus radiátorszelep vagy központi termosztátos szabályozás van, akkor az állandó tömegáram csak úgy biztosítható, ha a rendszerbe by-pass ágat építünk be. Ez biztosítja, hogy az energiahordozó közeg ne valamelyik, nem kellően lezárt szelepű lakás (üzlet) rendszerén forduljon meg. Ugyanakkor az átkötő szakaszba is be kell építeni egy szabályzószelepet. Az átkötőszakasz hiánya miatt lesz az egyik fogyasztónál szembeötlően kevés, míg a másiknál magas az elfogyasztott energia.

4. Használati Melegvíz Fogyasztás Mérése Cirkulációs Mérőn Keresztül

Bár szorosan véve nem tartozik a hőfogyasztásmérés tárgykörébe, de rendkívül fontos méréstechnikai szempontból.

Szerencsére nem túl gyakran fordul elő, hogy a tervezők cirkulációs mérést terveznek, ami méréstechnikailag hibás kialakítás. Ennek elméleti műszaki megoldása: a használati melegvíz átfolyásmérőn, valamint a cirkulációs átfolyásmérőn mérik áramlást, s a használati meleg átfolyásmérőn leolvasott elméletileg magasabb értékből kivonják a cirkulációs mérőn rögzített értéket. A kettő különbsége a felhasznált melegvíz (4/1. ábra).

4/1. Ábra

Gyakorlati probléma: Az átfolyásmérők pontatlanságából adódóan a két mérő (az „M” jelű meleg és a „C” jelű cirkulációs) eltérést fog mutatni. Ez az eltérés jelentős problémát okozhat, például amikor a cirkulációs mérő többet mutat, mint a használati meleg mérője, vagy fordítva.

5. Az Átfolyásmérők Beépítése

Elsősorban a hagyományos szárnykerekes átfolyásmérők csővezetékbe építése jelent komoly kihívást a kivitelezők számára. A legjellemzőbb hibák:

• A kizárólag vízszintesen beépíthető áramlásmérőt elforgatják, azaz a számlapja nem vízszintes és nem felfelé néz („fejjel lefelé” beépítés) (5/1. kép).
• A vízszintesen beépíthető többsugaras áramlásmérőt függőleges csővezetékbe szerelik (5/2. kép).
• A Woltman áramlásmérőknél az áramlást csillapító egyenes csőszakaszra vonatkozó előírást nem tartják be.
• A csőhálózatot nem öblítik át, így a szennyeződések eltömítik a mérőt .

5/1., 5/2. Kép

6. Az Ellenálláshőmérő Nem Ér Be a Csővezeték Tengelyéig

Rendkívül gyakori kivitelezői hiba, amely a mérés pontosságára meghatározó módon kihat. Ezáltal nő a központi és az almérők által mért fogyasztások összege közötti különbség.

Ebben az esetben a hőmérsékletérzékelők nem a valós közeghőmérsékletet mérik, hanem az ún. „pangó vizet”, mert az érzékelő nem ér be a csővezeték tengelyéig (6/1. kép).

6/1. Kép

Különleges eset: Kompakt hőfogyasztásmérők esetén a visszatérő ellenálláshőmérő a mérőtestben van, az előremenő érzékelő pedig a csővezetékben, amely hőszigetelés hiányában alacsonyabb belépő hőmérsékletet mér. Ez csökkenti a mérés szempontjából alapvető hőmérsékletkülönbséget (⊗T).

Zárszó

Ezek a leggyakoribb hibák, amelyeket a tervezés vagy a kivitelezés során véteni lehet. Természetesen akadnak még érdekes tanulságok a szakma számára, de azt majd egy későbbi cikkben fejteném ki.

Irodalom

• Horváth Gábor: A hőfogyasztásmérés elmélete és gyakorlata. Sontex Hungária Kft. kiadványa, 2008.
  
• Horváth Gábor: Szakmánk könyörtelen kritikusa, Magyar Installateur 2007/3 szám pp.:17-19.
• Horváth Gábor: Bakik és hibák a hőmennyiségmérésben, Víz-, gáz-, fűtéstechnika, 2008/1-2. pp.:26-37..
• Horváth Gábor: A használati melegvíz és a cirkuláció mérési problematikája, Magyar Épületgépészet LVIII. évfolyam 2009/3. szám pp.:42-44.
• Bokor András: Az AVENUE GARDENS, Bp. VI., Andrássy út 68. szám alatti 77 lakásos társasház + 4 db üzlet hibás vízmérés problémáiról. Magánszakértői vélemény
• Horváth Gábor: A hűtési energia mérése, Magyar Installateur 2009/6-7. szám pp.:40-42.
• Horváth Gábor: Ismétlés a tudás anyja, kútforrása, Magyar Épületgépészet LVIII. évfolyam 2009/12. szám pp.:12-14.
• Horváth Gábor: Egy hőfogyasztásmérési felülvizsgálat tanulságai, Magyar Épületgépészet LIX. évfolyam 2010/7-8 szám pp.:40-42.