Tovább bonyolítják a helyzetet a mérőkörökbe beépített térfogatszabályzók, amelyek az eltérő térfogatáramokat lennének hivatottak korrigálni. Gondoljunk csak bele: van egy lakópark, több száz lakással, ugyanannyi hőfogyasztásmérővel, térfogatáramszabályzóval. (Konkrét eset!) Ezt kell(ene) minden tavasszal és ősszel valakinek végigjárni, és a térfogatáramokat a tervező által megadott értékekre, kézzel, beállítani. Ellenkező esetben vagy télen megy át a szükségesnél több, vagy nyáron kevesebb energiahordozó közeg. Ha ezt az állapotot a tervező vagy a kivitelező, vagy a beruházó, úgymond takarékossági okokból, a szükséges frekvenciaváltós keringtetőszivattyú helyett tovább rontotta egy állandó fordulatszámúval, akkor jobb, ha nem ismerik a telefonszámaikat a fogyasztók. (Miért fizetek én sokkal többet, mint az azonos méretű lakásban lakó szomszédom…?). Ezért!

Erről a jelenségről már írtam ⁽²⁾, de lényegét úgy gondolom, célszerű megismételni:

„…az egyik nagyon nívósnak hirdetett lakóparkban a lakások energiaellátása kétvezetékes ún. „vagy csak fűt vagy csak hűt” rendszerű. Télen a padlóba rejtett radiátorok fűtenek, nyáron klímakonvektorok hűtenek. Az első fűtési szezon végén, úgy tavasztájt, jelentkezett néhány tulajdonos, rossz a hőfogyasztásmérője, mert az akkor is mér, amikor minden le van zárva. Az ilyenkor szokásos helyszíni szemle során a következők derültek ki. A lakáshoz tartozó mérő- és szabályzószekrényben a belépő oldalon kézi beállítású statikus szabályzó szelep van, „természetesen” teljesen nyitva valamint egy szintén kézzel állítható szelep, amely a téli-nyári állapotváltást hivatott biztosítani. (Még belegondolni is rossz, mi van, ha valahol ezt véletlenül nem állítják át!). A nyári belső léghőmérsékletet szobatermosztáttal lehet beállítani. A téli állapot nem szabályozható! A padlócsatornába rejtett radiátorokon csak jelzés nélküli kézi elzáró van. A tulajdonos a szobatermosztátot 16 °C-ra állította be, mert télen nem szándékozott ott lakni. Arról senki nem tájékoztatta, hogy ez a termosztát a fűtését nem fogja szabályozni. A belépő vezetékben lévő, teljesen nyitott térfogatáram-szabályzón, a vizsgálat időpontjában is, az átfolyásmérő méréshatárát meghaladó mennyiségű fűtőközeg áramlott át (1,5 m³/h helyett 1,85 m³/h), viszonylag magas hőmérsékletkülönbség mellett (Δt=9,8 °C), ami 21,09 kW teljesítményt jelentett. A lakásban a nagy meleg miatt, éppen nyitva voltak a radiátorok feletti ajtók, „biztosítva” a lehűlést az elegendően nagy hőfokkülönbséghez.
A tulajdonos ekkor szembesült azzal a ténnyel, hogy az a szobatermosztát, amit ő gondosan „lecsavart”, télen nem szabályoz, a lakáshoz tartozó térfogatáramszabályzó pedig – kis jóindulattal – a nyári állapotban „maradt”. (Vajon gondolt-e a tervező, beruházó, arra, hogy milyen módon biztosítható a téli-nyári állapot átváltásakor az eltérő térfogatáramok pontos beállítása, ráadásul évente kétszer!?).”

Az elmondottakból adódik, hogy ilyen jellegű probléma a négyvezetékes rendszereknél (egyidőben fűt és hűt) nem adódik. Természetesen a beszabályozásra és a szivattyú típusára vonatkozó megállapítások itt is érvényesek.

2. A mérő elhelyezése

Két gyakorlat alakult ki: szekrényben vagy álmennyezet feletti térben.

Mindkét esetre kötelező előírás: TILOS a hőfogyasztásmérőket, átfolyásmérőket, hőmérsékletérzékelőket hőszigetelni, mert a keletkező kondenzátum az elektronikát tönkre teszi, a szárazonfutó átfolyásmérők mechanikus számlálószerkezetét lelassítja vagy megállítja, a hőmérsékletérzékelést meghamisítja.

Sajnos, a beruházási költségek csökkentése, sokszor ésszerűtlen megoldásokat hoz létre. Ezek egyike, hogy álmennyezet feletti térbe kompakt, nem szétválasztható, hőfogyasztásmérőket építenek be, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a fogyasztás leolvasását. A két leggyakoribb hiba: a mérők számlappal lefelé fordítása és ezzel egyidőben a hőszigetelése. Minden szárazonfutó átfolyásmérő számlappal lefelé beépítése TILOS, mert a forgó mozgást átvivő mágneskuplung felfekszik a mérőház falára, megszorul, a tengelye eldeformálódik. Ez a mérő pontosan soha többet nem fog mérni. Kompromisszumos megoldásként elfogadható, központi (Buszos vagy Rádiós) kiolvasás esetén, a kompakt mérő. Természetesen a kondenz elvezetéséről, (Pl. cseppfogó tálca) gondoskodni kell.

Általános szabály: hogy a hőfogyasztásmérőket vagy a szervesen hozzátartozó, de szétválasztott, átfolyásmérőket mindig a hidegebb vezetékbe kell szerelni. Hűtési rendszerek esetében ez mindig az előremenő vezeték. Kivéve: ha a kétvezetékes rendszerről van szó, mert akkor a mérőrészeket, „hagyományosan”, a fűtési szemlélet szerint kell beépíteni, a visszatérő vezetékbe. A korrigálást, mint arról már az előzőekben szó volt, majd a számítóegység elvégzi.

3. Elszámolás – költségek szétosztása, elemzése

A tapasztalatok szerint a nyári hőfogyasztás gazdaságtalanabb, mint a téli. Télen, általában, még a nap nagy részét otthon nem töltők is, „temperálják” a lakásuk hőmérsékletét, azaz fűtési energiát fogyasztanak. Nyáron viszont, ha nincsenek otthon, leállítják a hűtést, csak akkor kapcsolják be, amikor hazaérkeztek, akkor is csak viszonylag rövid időre. A központi klímagép, ugyanakkor, egész nap üzemel, még akkor is, ha csak egyetlen fogyasztó veszi igénybe a szolgáltatást. Ekkor keletkezik a hőfogyasztásmérőket forgalmazók „rémálma”: a központi és az almérők összege közötti hatalmas különbség. Ez a különbség, sokszor, télen sem elhanyagolható, de nyáron olyan méretű, amely nem egy esetben „ki csapja a biztosítékot” a fogyasztóknál, üzemeltetőknél. Az ilyen jelenség soha nem mérőhiba!

Az eddig elemzett problémákat enyhíti, illetve megoldja a falfűtés-hűtés alkalmazása. Ekkor a téli-nyári hőmérsékletkülönbség közel azonos, (Δt = 5-6 °C) így a térfogatáramok is megegyeznek. A nyári hűtőközeg hőmérséklet magasabb, mint a klímakonvektorok esetében (18/23 °C), ami nem jár kondenzképződéssel.

Irodalom

• Horváth Gábor: A hőmennyiségmérés elmélete és gyakorlata. Sontex Hungária Kft. kiadványa, 2008.
  
• Horváth Gábor: Hőmennyiségmérők beépítésének és mérési pontosságának ellenőrzése a Székesfehérvár, Vásárhelyi út 9-11-13-15-21. lakóépületekben. Sontex Hungária Kft tanulmánya 2010.
• Dr. Kalmár Ferenc: Energiafelhasználás csökkentése lakóépületekben, 2009.